¿Egy kelet-afrikai törzsben a gyermek életének kezdetét nem a fogantatásától vagy születését¿l számítják, hanem attól a naptól, amikor az édesanya el¿ször gondol rá. Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erd¿be, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. Majd visszatér a faluba, és a leend¿ apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket¿.¿ Kádár Annamária kelet-afrikai törzsr¿l szóló fenti idézete arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a köt¿dés nem a születéssel, hanem a fogantatással kezd¿dik. Lényeges kérdés, hogy azok az emberek, akik körülveszik ¿t élete els¿ éveiben legfontosabb személyek tudna-e lenni? Vagy inkább olyan emberek ¿k, akik nem fogadják el gyermeküket, és a gyermeknek küzdeni kell az anyja szeretetéért. Írásomban számos, a köt¿déssel foglalkozó szakember / Freud , Bowlby, Ainsworth, Main-Solomon,Van Ijzendoorn stb¿/ nézeteit jártam körbe.Kutatásom eredményei alátámasztották azt a feltevésemet miszerint az anyához való köt¿dés és a gyermekként átélt szül¿i attit¿dök egész életünkben meghatározzák személyiségünket kapcsolataink min¿ségét és mélységét.