A haderök már az ókortól alkalmaztak tartalékot. A sorozatlövö fegyverek megjelenése rákényszerítette öket egy széles arcvonalú tevékenységre, ami nagy létszámú tartalékeröt igényelt. Ennek következtében a XIX. században bevezették a sorkötelezettséget, ami szükségessé tette az alegység-parancsnoki állomány soraikból történö alkalmazását. Az államok békében általában a hadi-létszám harmadát tartották készenlétben. A történelmi sorsfordulók miatt a hazai tartalékos erök szakmai felkészítése lényegesen elmaradt az európai átlagtól. Ez az ország gazdasági és nemzetközi helyzetéböl adódott. A hazai viszonyokat vizsgálva megállapítható, hogy a tartalékos tiszti szolgálatért nemigen rajongtak a felsöbb osztály tagjai. A hadvezetés ugyan sokat tett az értelmiség megnyeréséért, azonban elsösorban csak az alacsonyabb rétegek vállaltak felkészítést. A felsö vezetés hibái miatt az elsö világháború a tartalékos tisztek háborújává vált. A második világháborúból, akiket sikerült hazahozni az orosz frontról, az a falusi tanítók és közszolgák humánus magatartásának volt köszönhetö. A történelmi tapasztalatok alapján már békében kell biztosítani a tartalékos parancsnokok bevethetöségét.