Jelen tanulmány Hans-Georg Gadamernek, a 20. századi hermeneutának nyelvröl alkotott ontológiai elképzelését a fordításhoz, tolmácsoláshoz, vagyis a nyelvi közvetítéshez kapcsolva vizsgálja. A nyelv, s a beszéd fontosságára rámutató gadameri gondolatmenet alapvetö megállapítása az, hogy "A megérthetö lét - nyelv", melyen kívül nem állhatunk. Mivel pedig nem állhatunk rajta kívül, így a nyelv teszi egyáltalán lehetövé mindenfajta megértésünket. Ez az elgondolás felülmúlja a pragmatista nyelvfelfogást, melyet a dolgozat J. L. Austin beszédaktus-elmélete (beszéd = cselekvés) segítségével mutat be. A vizsgálódás eredménye az a mély belátás - vagy ahogyan Gadamer nevezi igazság -, hogy a szövegekkel, emberekkel folytatott "beszélgetésben végbemenö megértés nem pusztán saját álláspontunk elöadása és érvényesítése, hanem közösséggé változás, melyben nem maradunk az, ami voltunk".