Miért vállalkozik egy fagottos arra, hogy J. S. Bach Csellószvitjeit megszólaltassa hangszerén? Ha mégis így tesz, akkor azt hogyan kivitelezze? Talán közhelyesek ezek a kérdések, de bátran állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerülnek. A közelmúltig azonban nem születtek fagott-átiratok, helyettük a nem kevés egyéni grafikával tarkított cselló kiadások álltak rendelkezésre. Jelen munkámban azt t ztem ki célul, hogy egy fagotton játszó hangszeres olyan átiratot vehessen kézbe ezekböl a m vekböl, amelyben a játékmódra vonatkozóan a lehetö legtöbb egyértelm utalást találja a kottaképben. Továbbá arra törekedtem, hogy ezek a megoldások legyenek minél hangszerszer bbek, azonban ne rugaszkodjanak el teljesen az eredetileg csellóra elképzelt zenétöl, és - amennyire ez meghatározható - a rendkívül kreatív barokk elöadói gyakorlattól sem. Mindezek részletes átgondolására invitálom az olvasót, amely során legföképpen a "hogyan" kérdés különbözö vetületeire keressük a válaszokat. Arra a kérdésre, hogy bármely hangszeres miért is szeret vagy szeretne Bachot játszani, szükséges-e választ adni?