A Parkinson-kór a primer idegrendszeri degenerációk közé sorolt, krónikus, progresszív lefolyású megbetegedés. Kialakulásának legf¿bb oka a jelent¿s mérték¿ dopamin szint csökkenés a substantia nigra, pars compacta területén, valamint szövettanilag a citoplazmatikus zárványok megjelenése, melyeket Lewy-testeknek neveznek. A Parkinson-kór életkorhoz köthet¿ betegség, a 65 éves kor felett az el¿fordulása a lakosság körében 1%, míg 85 éves kor felett már eléri az 5 %-ot. Legf¿bb tünetei a nyugalmi izomremegés (tremor), izommerevség (rigiditás), mozgás lassulása (bradykinesia), és a tartási zavar. A Parkinson-kór legkorszer¿bb kezelési módszere a dopamin pótlás, melyre a legmegfelel¿bb gyógyszer a levodopa, a dopamin el¿anyaga. A levodopa hatása 5-10 éven belül hanyatlik, és a betegek többségében mellékhatásként motoros komplikációk alakulnak ki, valamint ez a típusú gyógyszer a nem motoros tüneteket nem javítja kell¿képpen. Ezen tényez¿k miatt más gyógyszerek alkalmazása is szükséges a levodopával egyidej¿leg. Különböz¿ kutatások folynak a Parkinson-kór etiológiájának és patológiájának szélesebb kör¿ feltárására, melynek segítségével a gyógyszeres kezelés fejl¿dését is várják.