A 16-17. századi történelmi események hatására a magyar nép ¿¿sellenségr¿l¿ kialakított képe gyakran változott. Kezdeti gy¿zelmeink a szomszédos népek elismerését váltotta ki, az országunkat számos pozitív jelz¿vel ruházták fel. Ezek a mítoszok a mohácsi csatavesztéssel elhalványodtak, amelyeket jól tükröznek a korabeli magyar prédikációk, énekek. A gondolkodás középpontjában a ¿miért történik a török csapás¿ kérdése állt. A kor prédikátorai a Bibliához fordulva igyekeztek választ adni a kérdésre, amelyeket nyomon követhetünk a korabeli magyar irodalmi m¿vekben. A korabeli prédikációk meghatározóak az ¿Isten ostoráról¿ alkotott kép változásában, ahogyan ¿Góg és Magóg népévé¿, ¿Antikrisztussá¿, a ¿végítélet népévé¿ váltak. A kaotikus állapotban a vallásos nép hitében megingott. Fél¿ volt, hogy a török ígéreteknek engedve, elhagyja keresztény vallását, a áttér az iszlámra. A kor szerz¿i a törökr¿l alkotott hamis illúzióktól próbálták megvédeni a magyarságot, és egy új török-kép kialakításán fáradoztak. A változások ezen útját bemutatom be a múlt szerz¿i és a jelenkori történészek m¿vei alapján.