„Mindig attól félünk, hogy gyermekeink bizonytalan anyagi helyzetbe kerülnek. Az igazi veszély az érzelmi szegénységből fakad.”
A lelkesedés szárnyakat ad, szabályosan zsenivé varázsol. Ezt ösztönösen tudjuk, de újabban a tudomány is magyarázatot ad arra, mi történik pontosan bennünk, amikor lelkesedünk.
„A lelkesedés velünk született. Nem szükséges sem edzeni, sem fejleszteni; olyan, akár egy belső tó. Sokszor mégis felhők és fátylak borítják, amiket elegendő lenne félrehúzni” – írja André Stern.
A Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! után egy újabb reményt sugárzó könyv a gyermekkorról, az emberiség legfőbb erőforrásáról, a lelkesedés erejéről, amely mindannyiunkban ott lakozik.
„Stern könyve tele van ötletekkel és gondolatokkal, amelyek mindenkit megérintenek, akinek gyermekekkel van dolga.” – Neue Züricher Zeitung
„André Stern már két legutóbbi könyvével is olyan szerzőként és kortársként mutatkozott be, akinek érvelései túlmutatnak nemcsak a fősodrású, de még az alternatív tanítási koncepciókon is. Mondanivalójának súlypontja mégis az emberi lény érzelmi, szociális és kognitív kompetenciáiba vetett bizalom, aminek a gyermek felnövekedése középpontjában kellene állnia, történjen az a családban, az óvodában vagy az iskolában.” – Winfried Stanzick
A lelkesedés szárnyakat ad, szabályosan zsenivé varázsol. Ezt ösztönösen tudjuk, de újabban a tudomány is magyarázatot ad arra, mi történik pontosan bennünk, amikor lelkesedünk.
„A lelkesedés velünk született. Nem szükséges sem edzeni, sem fejleszteni; olyan, akár egy belső tó. Sokszor mégis felhők és fátylak borítják, amiket elegendő lenne félrehúzni” – írja André Stern.
A Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! után egy újabb reményt sugárzó könyv a gyermekkorról, az emberiség legfőbb erőforrásáról, a lelkesedés erejéről, amely mindannyiunkban ott lakozik.
„Stern könyve tele van ötletekkel és gondolatokkal, amelyek mindenkit megérintenek, akinek gyermekekkel van dolga.” – Neue Züricher Zeitung
„André Stern már két legutóbbi könyvével is olyan szerzőként és kortársként mutatkozott be, akinek érvelései túlmutatnak nemcsak a fősodrású, de még az alternatív tanítási koncepciókon is. Mondanivalójának súlypontja mégis az emberi lény érzelmi, szociális és kognitív kompetenciáiba vetett bizalom, aminek a gyermek felnövekedése középpontjában kellene állnia, történjen az a családban, az óvodában vagy az iskolában.” – Winfried Stanzick