Adott egy zseniális zsaru, aki bőrdzsekit hord, egy igazi jóképű vén róka, csak cigin és kávén él, továbbá kiváló a munkájában. Kicsit már bele is fáradt és fekélyt kapott a sok stressztől. (Még szerencse, hogy ez a zsarutípus egyáltalán nem klisé.)
Ez a könyv (most már regényterjedelemben) tartalmazza a teljes első négy epizódot.
Találkozhatunk benne az Éjféli Fojtogatóval, aki (meglepő módon) éjfélkor gyanútlan embereket gyilkol meg teljesen ok nélkül, mégpedig úgy, hogy megfojtja őket rosszindulatból!
Ott van még (bár ne lenne) Charles, aki direkt azért költözik oda a Kiber térre, hogy egyszer majd mondhassa, hogy ő a Kibertéri Gyilkos, ami nagyon „cyber space”-esen hangzik. Úgyhogy azóta is mondhassa, mert már régóta ott lakik, aztat mindenki tudhassa! (Ezek nem az író szavai, hanem a gyilkosé, mert Charles egy igazi punk. Annyira művelt, hogy már nem kell értelmesen beszélnie sem.)
Említhetnénk akár (bár minek?) a Hegyi Stoppost is. Sharon a hegyekben él, ahol senki sem jár (autóval sem), mégis stoppol. Minek, ha nem jár arra senki? Csak csinálja, és kész, mert ehhez van kedve! (Végül is jogában áll, nem?) Ez az epizód egy lebilincselő thriller! Tele bilincsekkel. Egy erotikus könyv erotika nélkül...
Végül találkozhatunk Mike atyával (ami nem lesz túl kellemes). Ugyanis a jó pap holtig tanul, de Mike atya nem! Mármint úgy nem, hogy ő nem egy „jó pap”. Tanulni még csak-csak tanulna, de arra meg ideje nincs, mert túl sok szabadidejét veszi igénybe az önbíráskodás, hogy pedofilokat gyilkoljon. Néha selfie-ket is készít unalmában a Facebookra. Tehát elég sok a gondja szegénynek.
Jack persze mind a négyüket elkapja! Sőt, még a saját feleségét is és társát is a rendőrségnél. Mindenki le lesz hát tartóztatva! Még azok is, akik semmi rosszat nem tettek. (Őket legfeljebb majd elengedik.)
Az előszóból kiderül, hogy miért számít ez a regény új irodalmi műfajnak. (Tizenhét unalmas pontban meg van indokolva.) Továbbá, ezáltal a pontos receptje is le van írva, hogy hogyan kell ilyen regényt írni... ami egyszer majd tananyag lesz. (Bár reméljük, hogy nem!)
Ez a könyv (most már regényterjedelemben) tartalmazza a teljes első négy epizódot.
Találkozhatunk benne az Éjféli Fojtogatóval, aki (meglepő módon) éjfélkor gyanútlan embereket gyilkol meg teljesen ok nélkül, mégpedig úgy, hogy megfojtja őket rosszindulatból!
Ott van még (bár ne lenne) Charles, aki direkt azért költözik oda a Kiber térre, hogy egyszer majd mondhassa, hogy ő a Kibertéri Gyilkos, ami nagyon „cyber space”-esen hangzik. Úgyhogy azóta is mondhassa, mert már régóta ott lakik, aztat mindenki tudhassa! (Ezek nem az író szavai, hanem a gyilkosé, mert Charles egy igazi punk. Annyira művelt, hogy már nem kell értelmesen beszélnie sem.)
Említhetnénk akár (bár minek?) a Hegyi Stoppost is. Sharon a hegyekben él, ahol senki sem jár (autóval sem), mégis stoppol. Minek, ha nem jár arra senki? Csak csinálja, és kész, mert ehhez van kedve! (Végül is jogában áll, nem?) Ez az epizód egy lebilincselő thriller! Tele bilincsekkel. Egy erotikus könyv erotika nélkül...
Végül találkozhatunk Mike atyával (ami nem lesz túl kellemes). Ugyanis a jó pap holtig tanul, de Mike atya nem! Mármint úgy nem, hogy ő nem egy „jó pap”. Tanulni még csak-csak tanulna, de arra meg ideje nincs, mert túl sok szabadidejét veszi igénybe az önbíráskodás, hogy pedofilokat gyilkoljon. Néha selfie-ket is készít unalmában a Facebookra. Tehát elég sok a gondja szegénynek.
Jack persze mind a négyüket elkapja! Sőt, még a saját feleségét is és társát is a rendőrségnél. Mindenki le lesz hát tartóztatva! Még azok is, akik semmi rosszat nem tettek. (Őket legfeljebb majd elengedik.)
Az előszóból kiderül, hogy miért számít ez a regény új irodalmi műfajnak. (Tizenhét unalmas pontban meg van indokolva.) Továbbá, ezáltal a pontos receptje is le van írva, hogy hogyan kell ilyen regényt írni... ami egyszer majd tananyag lesz. (Bár reméljük, hogy nem!)