2014-t¿l migrációs hullám indult hazánk irányába. A menekültkérdés kezelése nem egy légüres térben történik, hanem az EU tagjaként cselekedetünk hatása tovább gy¿r¿zik. Nehezíti helyzetünket, hogy a schengeni határ védelme az európai intézményekben nem tiszteletet és támogatást indukált, hanem éles kritikát. Ez a hatás kett¿s, a tagságunkból ered¿ jogok/kötelezettségek ránk is irányadóak. Keresztyénként kritikusan figyeltem, hogy egyházaink, a köt¿d¿ civilek, hogyan lépnek fel, vagy mulasztanak. Számos NGO megtalálta a szolgálati helyét, sokan azonban távolságtartó/megfigyel¿ pozíciót vettek fel. A menekültek fogadása viszonylag egyszer¿, a migránsoktól való megkülönböztetésük már nehezebb, az illegális invázió viszont zavarba ejt¿. A menekültkérdés bekéredzkedett szinte minden otthonba. Nyilvánvaló ez azok esetében, akiknek tanyai ablakát beverték. Másoknak szorongást jelentett a pályaudvarok látványa. Voltak olyanok, akik tevékenyeken kivették részüket a menekültek megsegítéséb¿l. Ott voltak a klasszikus jószolgálati szervezetek profi önkéntesei. Természetesen olyanok is voltak, akik a kormány bölcs és radikális intézkedését hiányolták, vagy egyszer¿en becsukták a szemüket.