A magyar vasút története rendkívül rapszódikus. A XIX.század második felében rendkívüli gyorsasággal fejl¿dött, a századvégére Európa egyik legfejlettebb hálózata, háttér ipara fejl¿dött ki. Nem csak a fejlettsége, hanem a méretei is nagyszer¿ek. Az 1261 km/ 1 millió lakos hossz Európában a legs¿r¿bb vasúthálózat. A normál nyomtávolságú (1435 mm) vasút közel 23 000 km, a keskeny nyomköz¿ és gadasági vasutak (1000; 760; 600 mm) közel 5000 km-t tettek ki. A s¿r¿ vasúthálózat jól szolgálta a gazdasági fejl¿dést. A magyar vasúthálózat fejl¿dése óriási gazdasági fellendülést hozott az országnak. A nemzeti jövedelem 1867-hez képest 1914-ben már négyszerese volt. Az európai növekedés átlagos dinamikáját azonban még ez is meghaladta. A törést a fejl¿désben a Trianoni békeszerz¿dés állapotában, amikor is az ország új határainak kijelölésénél szerepet játszik a vasúthálózat szerkezete. A cél az volt, gy Magyarországot elszigeteljék, katonai felvonulásra a határaihoz képtelenné tegyék. Az ország területének 2/3-a, a vasúthálózat és az egyég eszközök szintén 2/3-a idegen kézre került. A történelmi vasúthálózat az 1/3-ra csökkent.