Egészen rendhagyó Lovas Sz. Judit pályakezdése. És épp ilyen rendhagyó, sot zavarba ejto a verseibol áradó különös szépség és energia. Annyi más metafizikus költohöz hasonlóan Lovas Sz. Judit is párkapcsolati dilemmákon keresztül beszél az ember egzisztenciális számkivetettségérol. Az én és a te mögött mindig felsejlik az o - még ha ez az o egy fehér folt, egy nem létezo kapaszkodó is. A versekben a költoi én helyzete egészen zavarba ejto. Lovas Sz. Judit radikálisan szakít a hagyományos költoi szerepmintákkal, az o beszéloje nem hosökkel vagy tragikus vesztesekkel azonosul, hanem a mindenkori becsapottakkal, megalázottakkal, hallgatásra ítélt szolgákkal. Nem azonosul, hanem azonos. O nem Romulus, hanem Remus. Nem hos, hanem imposztor. Nem gazda, hanem vadászkutya. "A póráz általában bosszantó, / mert csak beleakad az ember, / akkor is, ha megszökni nem akar." A némaságra ítélt élet - "könyvespolcomon úgy hányódik a szájpecek, mint másén a mobiltölto" - fényében roppant megrendítoek azok a vallomások, melyekben arról vall, amirol nem vallhat sosem. Lovas Sz. Judit elképeszto bölcseleti anyagot mozgat a verseiben. Az intertextuális utalásháló és a kötet minden sorát átjáró könyörtelenség kontrasztja zavarba is hozza a befogadót. Az "Apám háromszázezerért csinált ketrecet" szonettfolyam viszont másként iszonyatos. Itt a maga poreségében jelenik meg a társadalmi kiszolgáltatottság, ámbár a gonosz apa figurája és a fiú szenvedése itt is túlmutat a konkrét élethelyzeten. Bánki Éva
Dieser Download kann aus rechtlichen Gründen nur mit Rechnungsadresse in A, B, BG, CY, CZ, D, DK, EW, E, FIN, F, GR, H, IRL, I, LT, L, LR, M, NL, PL, P, R, S, SLO, SK ausgeliefert werden.