Dolgozatom fejezeteiben annak kidomborítására törekszem, hogy a különféle m¿vészeti ágak, így az épít¿ és képz¿m¿vészet, a költészet és a zenem¿vészet nemcsak egyszer¿en egymás mellett élt az évszázadok során, hanem szoros, és elválaszthatatlan kölcsönhatásba került egymással. A kölcsönhatás formális kerete a kereszténység, ezen belül a reformáció kezdetéig a római katolikus egyház volt. A liturgia a megszentelt térben zajlott, melynek formai kialakítására hatással volt a tartalom. A tér befolyásolta a liturgikus szövegek, énekek, polifonikus zenei produkciók el¿adásának módját. Az el¿adási követelmények változásai magukkal hozták különféle új építészeti megoldások (kórus és orgonakarzatok) újszer¿ kialakítását. Mindezzel együtt a teret díszítették és szakrális tartalmát er¿sítették a szobrok, freskók és oltárképek. Ezek összessége adta azt az élményt, ami a résztvev¿k számára nem egyszer¿en kikapcsolódást, élményt, hanem transzcendentalitásra való ráérzés lehet¿ségét jelentette.